Ugyan friss céklát már kapni kora nyártól, az igazi szezonja mégis ősszel jön el, mikor nagy mennyiségben kerül a piacokra a felhízott gumókból. Emellett valahogy nyáron nem is fekszik annyira, én legfeljebb coleslaw salátába teszek néha, de az meg a korai újkáposzta miatt van. Akkor és ott.

A céklához pedig kiváló fűszer a torma, amit októbertől szokás szedni, de ügyes tárolással egész évben hozzáférhető. A legjobb rizómák a Hajdúságból kerülnek ki, mégis nehéz hozzájutni első osztályú gyökerekhez. A legtöbb torma Húsvétkor fogy, tormaszezonon kívül. Véleményem szerint Húsvétra is sokan csak a hagyomány miatt eszik. Vesznek valamilyen üvegeset, aztán kész, letudták arra az évre. Ez nem meglepő, hiszen nem dúskálunk a tormát, mint fűszert felhasználó receptekben, a szendvicsünkbe sem azt rakunk. Pedig sonkás zsömlébe igazán kiváló pár vékony szelet torma. Igen, a jó torma szeletelhető, nem fás, nem keserű, ropogós, édes.

Összetevők:

• nyolcvanöt dekagramm cékla
• harminc dekagramm zsíros tejföl
• fél mokkáskanál fűszerkömény és ugyanennyi édeskömény mag: a céklasaláta legjobb, ha édes. Ezt tolja meg mindkét kömény, de egyik sem tolakodó.
• két evőkanálnyi frissen reszelt bagaméri torma
• két evőkanál almaecet

Elkészíteni nagyon egyszerű, mondhatni gyerekjáték. A céklákat alaposan megmostam, majd hideg vízben feltettem főni. Ugyanúgy készült, mint a héjában főtt krumpli. Amint megfőtt, hideg vízbe tettem, majd megpucoltam. A héj könnyen ledörzsölhető. Száraz serpenyőben felmelegítettem a köményeket, majd mozsárban megtörtem. A tejfölhöz adtam a tormával és az ecettel együtt. Megsóztam. A felszeletelt céklákat a tejfölös keverékbe forgattam. Érdemes egy napig állni hagyni, hogy összeérjen. Még meleg, kifőtt leveshúst, konkrétan marhabordát egészítettem ki vele, ami igen jó párosításnak bizonyult. Savanykás kovászos kenyérrel is kiváló, de nem baj, ha némi füstölt hús is adódik mellé.