Először is: kosárral megyünk a piacra meggyet venni. Az érett meggy puha, és rengeteg leve van. Hát jó, van aki zacskóban viszi haza a harminc deka meggyet, végül is nagy kár nem esett. Jó, de réteshez, eltevéshez sok meggyet kell venni, amit nem lehet rendesen zacskóban hazavinni. A hazavitt meggyet beleborítottuk a mosogatóba, feleresztettük vízzel, integettünk a vízben egy darabig, aztán leszáraztuk, kiszedtük a meggyet csöpögtetőre.
Olyan helyet keresünk, ahol mosható felületek vannak a közelünkben. Persze a párom képes kupi nélkül is meggyet magozni, de azért, mert neki vékony kis ujjai vannak, csinos kis festett körmökkel díszítve. Nekem nem. Ha én meggyet magozok, az fröcsköl. Ha a kedves olvasónak is klasszikus vágott körmű kankeze van, akkor a meggy fröcskölni fog. Akinek van, vonuljon ki a teraszra, vagy egy fa árnyékába! Előbbit fel lehet locsolni a kupleráj után, utóbbinál mindegy.
Három tál kell és egy szűrő. Az egyikbe a megmosott meggyet rakjuk, a másikba szűrőt rakjuk, ahova a magot dobáljuk, a harmadik tálba a magozott meggyet. Ugyan bal kezes vagyok, de most azt a csípőmre teszem, ami segít egyenesen állni. Görnyedve nem magozunk meggyet, mert fájni fog a hátunk. Tessék megnézni némelyik idős vidéki asszonyt, akinek már görbe a háta. Van meggyfa a kertjében? Na ugye!
A másik kezemmel felkapok egy meggyet. Két ujjammal megtartom a meggyet, miközben a meggy méretű hüvelykujjammal igyekszem a mag mögé nyúlni. Ez látszólag képtelenség, mégis sikerül általában. Micsoda evolúciós előny a többi ujjal szembe fordítható hüvelykujj. Mi, emberek és a főemlősök tudunk meggyet magozni, a többiek nem. Hát, meg is látszik rajtuk. Ha nem sikerült a mag mögé nyúlni, akkor áttolom a gyümölcshúson. Tehát alapesetben megkapaszkodtam a magban, amit kikanyarítok a tenyerembe. Mögötte körömmel elvágom a gyümölcshúst a maggal még összetartó rostokat. A mag megy az egyik tálba, a gyümölcshús a másikba. Az egész művelet alatt ügyelek rá, hogy úgy fordítsam a markomat, hogy a lehető legkevesebb meggylé fröcsköljön rám. Tehát minden megy a falra és az kamraajtóra. A tortúra után kidobjuk a szűrő tartalmát, majd magunkhoz vesszük méltó jussunkat, a tálak alján összegyűlt meggylevet. Mivel a hatalmas hüvelykujjammal sikerült elég rendesen összeroncsolnom a gyümölcshúst, így a lehető legtöbb meggylé maradt nekem. A párom után viszont alig marad pár kanálka meggylé, de legalább nem kell a kamraajtót lemosni.
Ja, volt meggymagozóm is, de teljesen haszontalan. A fröcskölést el lehet kerülni, viszont a magozási sikerarány a kilencven százalékot nyaldoshatja. Ez akkor ütközik ki, mikor minden szelet rétesben ráharapok a magra. Persze utána át lehetne még magozni kézzel. Akkor meg minek a magozó? Ráadásul a párom nem csak hogy minden szemet ténylegesen kimagoz, hanem ezt sokkal gyorsabban teszi. Viszont nem mindig ér rá...
