Ha gyakran találod túl nehéznek, vagy töménynek a vegyes gombapaprikást, akkor ez a recept neked szól. Az orosz konyha egyik specialitásának tartom azt, hogyan képes játszani a savanyú ízekkel, amivel a legenehezebb ételeket is viszonylag könnyűvé varázsolja. Az északon élő szlávok megrögzött gombafogyasztók, ahogy én is. A ritkán lakott, szegény északi tajgás térségben a gomba az egyik legfőbb fehérjeforrás, hiszen nem kerül pénzbe összegyűjteni, ráadásul rengeteg van belőle. A legutóbb szedett gombáinkból nagyon erős ízű, túlzottan karakteres gombapaprikás készülne a nálunk megszokott módon. Nálunk gombapaprikás általában akkor készül, ha viszonylag sokféle őszi gombát sikerült szednünk. A képen többségében rizike és lila pereszke van némi piruló őzlábgomba, és minimális laskagomba mellett. A lila pereszkéből és a rizikéből kiváló savanyúságot lehet készíteni; nekik még külön jót tesz, hogy savanyúra készül a paprikás.
Összetevők:
- vegyes őszi gombák
- salottahagyma
- fokhagyma
- csirkehúsleves
- tejföl
- csemege uborka a levével együtt
- mustár
- őrölt édes fűszerpaprika
- babérlevél
- köménymag
- tárkony
- csombor
Első lépésként megtisztítottam a gombákat. A rizikék tölcsérében rengeteg homok képes összegyűlni. Szerencsére elég kemény a kalapja, hogy törés nélkül ki lehessen törölgetni benedvesített papírtörlővel. Feldaraboltam a gombákat. Kevés zsiradékon megdinszteltem az apróra vágott salottát, fokhagymát. Hozzáadtam a paprikát és kevés levest, hogy ne égjen le a paprika. Csomómentesre kevertem. Beleraktam a gombát, megsóztam. A fűszereket teafilterbe raktam, így került a paprikásba. Felöntöttem a levesel. Gyöngyözésbe hoztam, majd hozzáadtam a pár evőkanál uborkalével elkevert mustárt. Lefedtem, húsz percig pároltam takarék lángon. Közben feldaraboltam a csemege uborkát, majd belekezdtem párolt rizs készítésébe. A húsz perc letelte után kidobtam a teafiltert. A lábasba raktam az uborkát, elkevertem, majd belekevertem a tejfölt is. A kész paprikást a párolt rizzsel tálaltam és frissen aprított petrezselyemmel szórtam meg. Ebben a formában a rizikének egészen sárgarépára emlékeztető íze van. Nem lepne meg, ha az erős színét a rengeteg karotin adná, ahogy a sárgarépának is. Persze még maradt rengeteg gomba, azzal máshogy birkózom meg. Szerencsére az őszi gombaszezon már így is nagyon szép, pedig még nincs is vége.
