A közeli garázsvárosban a dzsindzsás kellős közepén nő egy almafa, ami jóízű, kissé borízű, kőkemény, de apró és elég rendesen kukacos almát terem. Teleszedtem egy kosarat, a vájkálásukra és kompótnak való befőzésükre ráment egy délelőttöm - ilyen kis méretnél a hámozás nem definiálható, vagy ha igen, akkor öntökönszúrás - de úgy hiszem, megérte. Ősszel és télen biztos fogok neki örülni, akár pitébe is el lehet sózni a sziruposra sűrített levével együtt.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
