A múltkor belefutottam egy igen jó főzésre alkalmas kolbászba. Kifejezetten kerestem erre a célra terméket. Ez egy toszkán import, enyhén paprikás kolbász volt. Az ára alapján kiguvadt a szemem, de mivel már régóta kerestem ilyesmit, beruháztam.

Ha fel kéne sorolnom az itthon ismert főzőkolbászokat, egyedül a lecsókolbászt és a debrecenit tudnám kibökni. Debrecenik között sok csalódás ért, de ha utánajárok, biztosan tudnék rendeset keríteni: bár az erősen paprikás kolbász nem mindenbe jó. Csalódás alatt porcokat, csontokat, zacskódarabot, kavicsot (fogat?) értek elsősorban. Az ízélményre ezek mellett nehéz koncentrálni. Lehet sütni, főzni, de könnyen lehet, hogy túl sok zsír fő ki belőle - hiszen sütésre is alkalmas. A lecsókolbászt pedig egyszerűen nem merem megvenni. Vannak jó sütőkolbászaink, de azok nem jók arra, hogy levesben készüljenek. Nem is virslit, vagy krinolint kerestem, ők már eleve főtt állapotban kaphatók. A grillkolbászok között talán akad levesbe való, de kimondottan nem erre a célra készülnek. Hiszen ami sütve még pont jó zsíros, az már kinyírhatja a levest. Ugyanaz a helyzet, mint a debreceninél.
Végül is nem a nevek érdekelnek. Valami olyasmit várok el, hogy ízesített, alacsony zsírtartalmú darált húst a megfelelő technológiával (nem értek hozzá) bélbe töltsenek. Ezt én tíz percre belerakom valami gyöngyöző folyadékba, aztán jóízűen elfogyasztom a folyadékkal és a benne főtt elemekkel együtt. Szerintem nem várok sokat.
Akár főzhetnék a levesbe rendes tőkehúst is kolbász helyett, viszont például a lapocka bőven nem fő meg tíz perc alatt. A darált hús megfő hamar, készítettem is már egy ilyen levest. Jó volt, a koncepció hasonló, de nem ugyanez a kategória.
Tehát volt egy jóízű üres tyúkhúslevesem, meg pár apró főzőkolbászom. Némi zöldséggel és tésztával készítettem el, rettentő egyszerűen. Elég póriasan néz ki, de nekem élményszerű volt.

Összetevők:

• nyolc-kilenc deciliter tyúkhúsleves
• tíz deka kelkáposzta: ide jók a külső levelek. Persze a középső eret tanácsos elvékonyítani, mert lehet fás.
• tíz deka karfiol
• öt deka tojásos szarvacska tészta
• tíz deka toszkán kolbász

A meglangyosított levesbe raktam a kolbászokat és a tésztát. Gyöngyözésig melegítettem, majd kivettem a kolbászokat. Beleraktam a feldarabolt kelkáposztát és a karfiolt. Gyöngyözéstől számítva öt percig főztem. Visszaraktam a kolbászokat, lefedve hagytam hűlni öt percet. Minden pont egyszerre készült el. A kolbász nem főtt rommá, ahogy a tészta és a zöldségek sem. Mire észbe kaptam, már vacsoráztunk is.

Igen laktató, friss ízű leves, két személyre pont elég vacsorára. A kolbászból szinte semennyi zsír nem főtt ki, tényleg csak hús lehet benne, meg ízesítők.