Virágba borult a vadpóré, a lila virágai gyönyörűek. A fotó olyan, amilyen; azonosításra éppen megfelel. A jól fejlett magszár miatt viszont gyűjtésre nem igazán alkalmas már. Magasan a többi lágy szárú növény fölé nyúlnak, így könnyű felismerni a termőhelyüket. Rákövetkező év április végétől május közepéig érdemes felkeresni őket. A hosszúra nyúló hűvös tavasz az ideális számukra. Ilyenkor szépen meg tud vastagodni a száruk, mielőtt magszárat nevelnének. Idén ennek nagyjából az ellenkezője valósult meg. Tavaly kedvezett nekik a tavasz, főztem is velük.

Település mellett vadtorma nő. Esetleg nemesített torma, ahol nagyon régen kert volt. A legnagyobb levelei legalább nyolcvan centi hosszúak. Persze út mellett él, így nem érdemes kiásni.

Ez itt murok, a nemesített répa őse. Ha úgy tetszik, vadrépa. A levelei inkább emlékeztetnek petrezselyemre, mint a sárgarépa zöldjére. A levelek illata viszont határozottan sárgarépás. Vasúti töltés mellett él, ilyen helyről nem szedünk semmit.

Egy-egy galambgombát találtunk, de azokat inkább otthagytuk, nem is próbáltuk pontosabban meghatározni.

Egy vénülő nyári laskagomba-teleppel is összefutottunk. Maradtak a helyükön.