Egy időben kísérleteztem római köményes paradicsomos rakott padlizsánnal, de olyan erős volt az íze, hogy köretet kellett hozzá készíteni. Így került a padlizsán közé krumpli. Hogy ne legyen annyira egyhangúan savanyú, a paradicsomos mártás mellett kapott egy tojásos-tejfölös-sajtos réteget is. Az eredménnyel nagyon elégedett voltam, de nemsokára összefutottam több muszakás recepttel is - megismerkedtem a gyűjtőfogalommal. Kiderült, némelyik húsmentes muszaka egészen olyan, mint az én receptem - csak sokkal idősebb, kiforrottabb. Én meg azt hittem, hogy kitaláltam valami újat. Kis naiv!
Összetevők:
- egy kiló padlizsánból sütött szeletek: az a jó padlizsán, amelyik nem ráncos, mégis puha kicsit, viszont inkább hosszúkás, nem gömbölyű. Így a legjobb az íze, és a legkevesebb a magja.
- egy kiló lisztes, sütni való krumpli
- három tojás
- húsz dekagramm tejföl
- tizenöt dekagramm vöröshagyma
- hat evőkanál kevés sóval, ecettel, borssal, és szárított őrölt fűszerpaprikával eltett darált pritaminpaprika.
- négy közepes gerezd fokhagyma
- tíz dekagramm cheddar sajt, vagy más félkemény sajt
- négy dekagramm kemény sajt: jelen esetben manchego
- három darab sóban eltett szardellafilé: nevezzük nevén a dolgokat: ez itt ízfokozó, a fogásnak természetesen nincs halíze, vagy halszaga.
- egy teás kanál koriandermag
- egy mokkás kanál római kömény
- fél mokkáskanál édeskömény mag
- egy teáskanál oregano
- két babérlevél
- ötszáz gramm passzírozott paradicsom
A padlizsánokat előre megsütöttem. Körülbelül egy centis szeletekre vágtam, mindkét oldalukat repceolajjal ecseteltem, majd megsütöttem serpenyőben. Egy kiló padlizsánt körbesütni nem sok munka, viszont elég soká tart, és viszonylag gyakran kell rápillantani. Nekem így volt praktikus, az elősütésnek más oka nincs. Oda kell figyelni, hogy vékonyan ecseteljük a padlizsánt, hogy ne legyen túl olajos. Észrevétlenül felszív rengeteg zsiradékot, amitől később fel lehet fordulni. A krumplikat majdnem készre főztem. Lisztes krumplinál erre oda kell figyelni, különben teljesen széthullik. A szemes fűszereket kissé felhevítettem, hogy jobban kiengedjék az aromáikat, majd mozsárban megtörtem. A felütött tojásokat összekevertem a tejföllel és a lereszelt manchego sajttal.
Elkészítettem a paradicsommártást. A hagymát apróra vágtam, majd kevés olívaolajon megfonnyasztottam. Az apróra vágott fokhagymával tovább készítettem pár percig, majd hozzáadtam a felaprított szardellát, a fűszereket, a darált paprikát és a passzírozott paradicsomot. Addig főztem kis lángon, míg a paradicsom elvesztette a nyers ízét. Megsóztam. Nyilván a friss paradicsomszósz, paprika még jobb, viszont egy jófajta passzírozott paradicsom és eltett darált paprika sem marad el sokkal a frisstől.
Rosszul választottam a sütőtálat, emiatt két sütőtálba került a muszaka. A tálat kikenegettem olívaolajjal, majd leraktam egy réteg padlizsánt. Erre került a paradicsomszósz, aztán a krumpli, a tejfölös keverék, majd ismét a padlizsán. Legjobb, ha a legalsó és a legfelső rétegnek is padlizsánt rakunk, mert tálalásnál nehezebben esik szét. A tejfölös keverék legyen nagyjából legbelül, mert csak annyi hő kell neki, hogy a tojás kissé megalvadjon. Ennél a pontnál a tejföl még nem ugrik össze. Akkor jó, ha tálalásnál ez a réteg krémes. Padlizsán és krumpliréteg közé mindig kerüljön valamelyik mártásból! Nyilván sütőtál és mennyiség függvénye a rétegek száma, a mártás adagolása. Legfelülre került a reszelt cheddar sajt. Száznyolcvan fokos sütőben sütöttem, míg a teteje meg nem pirult.