Én nem az a fajta ember vagyok, aki visszasírja a nyarat. Például nem különösebben hat meg, hogy jövő nyárig nem fogok nyers paradicsomot enni. Már nem kaptunk a múlt héten sem finomat, ennek számunkra vége van. Tulajdonképpen már ezen a héten felpattintottam az egyik csemege uborkás üvegemet. Kis üveg volt, nem bírta soká. Még a levét is kiittam. Nagyon jól esett. Reggelihez innentől ez van, ami hamarosan retekkel is kiegészül. Múlt héten (idén már másodszor, tanulhattam volna belőle) a metrópótló busz, majd a vonat ablakánál és az erdő árnyékában sikerült napszúrást kapnom. Még az alkarom is lepirult. Az allergiám kivételesen erősen elcsavarta az orromat. Nagyon várom már a felhősebb, hűvösebb napokat. Nem bánom, hogy már nincs paradicsom, nem izgat a paprika, hiszen megláttam a lapos káposzta, a fiatal póréhagyma, a sonkahagyma és hokkaidó tök szépségét. Ha lemaradtam a nyáron valamiről az sem katasztrófa, mert mindig van valami jó.