Elbukott a szárított paprikáim többsége. Tavaly nagy lendülettel vágtam bele különféle paprikák szárításába, de a klíma és a természet helyretett, hogy ez itt nem Mexikó vagy Arizona. Mexikóban rengeteg paprikát szárítanak, vagy füstölnek egészben, amit nem csak fűszerezésre, hanem töltelékanyagnak is lehet használni. Húsosabb paprikafajtákat is lehet kapni szárítva, ilyen például a Poblano és az Ancho. Ezen felbuzdulva tavaly nekiláttam olyan itthon ismert fajtákkal kísérletezni, mint a kápia, és a pritamin. Emellett próbálkoztam sárga bocskor paprikával, hosszú, erős zöld és piros paprikákkal, valamint piros és zöld jalapeñoval is.
A mi éghajlatunkon nagy biztonsággal száradnak ki a magyar fűszerpaprikák. Úgy gondolom, ez a vékony húsnak és magasabb szárazanyagtartalomnak köszönhető. Viszont egy kilógatott kápia, vagy pritamin előbb penészedik meg, mint hogy kiszáradna. Ennek ellenére határozottan van bennük potenciál, hogy szárított paprikaként brillírozzanak.

Tavaly egy hagyományos aszalóval kiszárítottam jó néhány paprikát. Mire elérték a kopogós szárazságot - ami a hosszú eltarthatósághoz szükséges -, a bennük lévő hús megégett, menthetetlenül megkeseredett. (Mindezt annak ellenére, hogy túl nagy meleget az aszaló sem tud csinálni.) Valószínűleg ez a megbukott paprikafélék alacsonyabb szárazanyagtartalma miatt lehet, mert mind a zöld, mind a piros jalapeñok kitűnően száradtak, holott elég vastag a húsuk. Arra következtettem, hogy szabad levegőn ugyanúgy megpenészedtek volna, akár a többiek, ezért kerültek ők is az aszalóba. Ugyanazzal a módszerrel készültek, mint a  kápiák, pritaminok, mégsem égtek meg. Úgy gondolom a jalapeñok kivételesen magas szárazanyagtartalma lehet az, amitől ilyen szépen száradtak.

Hogyan lehet, hogy Mexikóban a húsosabb paprikafajták is szépen száradnak? Azt gondolom, magasabb a szárazanyagtartalmuk a szárításra szánt paprikáknak, mint az itthoni kápiának, pritaminnak. Ezen felül még az is előfordulhat, hogy Mexikó északi részén és a Sziklás-hegység keleti oldalán olyan száraz a levegő nyáron, hogy előbb kiszáradnak ezek a paprikák, mint hogy megpenészednének - a szárazanyagtartalomtól függetlenül.

A dolgot nem hagyom annyiban. A szobai páramentesítő kiömlő száraz levegőjével próbálok majd pár paprikát hőkezelés nélkül kiszárítani. Vannak jó ipari szárítószekrények, de a kísérletezés kedvéért nem ruháznék be egy ilyenbe. Talán valahova bekéredzkedek a paprikáimmal, ahol van ilyen berendezés.
De a fősodor nem ez lesz, hanem inkább a bevált sóval és ecettel való eltevés felé fordulok. Keseregni nincs miért, hiszen így is rengeteg lehetőséget látok ezekben a kiváló paprikákban.

Akinek van ötlete, vagy biztos módszere a húsos hazai paprikafajták szárítására, kérem, írja meg!