Beütött a nyár - így júliusban. Csomó mindenből első alkalommal vásároltam idén. Ilyen a padlizsán, mángold, a kukorica, a pfefferoni?, a meggy, a jalapeño, és a zöldbab. Itt ott már küszködtem paradicsommal, de még elfogadhatóhoz idáig nem sikerült hozzájutni. Ez a szokásos málna/pink paradicsom, a szokásos termelőtől, a szokásos áron. Ez utóbbi nagy szó, ugyanis komoly élelmiszer drágulás zajlott le. A zöldbab kilójáért 1480-at kértek. A sárga hüvelyű sem volt sokkal olcsóbb, 1200-1300 körül volt. A szín miatt biztos nem választom a zöldet, azonban a sárga hüvelyűek öregecskedőek voltak.
A rókagomba ára esett. Bár ötletem sincs, hol esett annyi eső az utóbbi hetekben, ami nemhogy rókagombát, de áresést is tudott okozni. Kevésbé nedvesebbek, mint ezelőtt, és kevésbé földesek, piszkosak. Én sem szeretem a rókagomba lemezei közül a koszt kikapirgálni, de hát muszáj. Többek között ezért választom az apróbb, fiatalabb és vastag tönkű példányokat.
Nagy kedvencünk az apró vöröshagyma, és az a gömbölyödő, de még igen apró, zsenge újhagyma. Na, ez is egy olyan dolog, amiért ki kell menni a piacra - csak termelőnél lehet megkapni.
A fekete cseresznyék már elkezdhettek a fán megaszalódni. Kevés a levük, koncentrált az ízük, így ideális lekváralapanyag.
A mángold egy rendkívül alulreprezentált levélzöldség. Nyáron lefedi azt az időt, amikor a nagy meleg miatt nem valami jók más levélzöldségek. Azonban ősszel és télen is lehetne élni velük, hiszen bárminemű károsodás nélkül átvészelik a gyenge fagyokat. A késő őszi, kora téli kert díszei is lehetnek a vörös, sárga, és lila nyelű változataik. Róluk decemberben is friss, szabadföldi levélzöldség szedhető.