Kora tavasszal az első esők után (igen, merthogy mostanában a tél száraz, mint a Szahara délben) érdemes kitekinteni még az amolyan reménytelennek tűnő erdőbe is, mint egy akácos. Akad pár juhar, ostorfa, ezek alatt meg eltenyészik a turbolya, vadpóré, vadsnidling, árvacsalán, ibolya, salátaboglárka. Erdő szélén van pitypang, vadsóska. Ezekkel már azért lehet kezdeni valamit. Ja, hogy szárazabb síkvidéken nem nő medvehagyma? Nem számít. Akinek kényszere van rá, irány akármelyik multi; mára már tavasszal mindenhova jut belőle.
Kezdésnek kiszúrjuk az avart borító turbolyát. Tél végén is van már, de íze alig. Már április végére felmagzik sárgul, íztelenedik. Ilyenkor a legjobb az íze, szedjük! Közte néhány éledező vadpóré. Érdemes velük még pár hetet várni, amíg megnőnek. Csak legyen hozzá csapadék is.
Odébb árvacsalán. Ez így elég tág fogalom. Ugyanis árvacsalánból számtalan fajta létezik, különböző megjelenéssel. Milyen jó, hogy felismerem, hogy ez is egy közülük. Ehető! Elég fiatal és zsenge. A nagyobbakat nem is érdemes összeszedni.
Óriás vadsnidling fészek.
Salátaboglárka, azaz mocsári gólyahír.
Az erdő szélén tenyésző vadsóska már magszárat növeszt. A nagy levelek már csak főzelékbe jók, a fiatalabbak még akár salátába is. Vele készült sóskafőzeléknél ügyeljünk az oxálsav tartalmára, ahogy egyébként a termesztett sóskánál és a rebarbaránál is! Ez utóbbi szintén sóskaféle.
Téli fülőke egy lakótelepi kertben. Az áprilisi fagy megtévesztette a micéliumot, így még gyorsan felnevelt egy csokor kalapot.
Íme a zsákmány.
A friss salátába került vadsóska, ibolya, pitypang, árvacsalán, salátaboglárka, citromos olívaolaj, mandula és némi marokkói citrom a levével együtt.
A fűszervajba került a só mellett vadsnidling és turbolya. A képen egy szelet borogyinszkij kenyér hátán. (Nem, a kenyeret nem én sütöttem. Gyorsfagyasztott import. Még így is elég meggyőző.)
Sütőporos "snidlingkalács" Az élesztőm bedöglött, lejárt, de csak közben jöttem rá. Sütőporral korrigáltam, az eredmény mérsékelten kalács. Ellenben finom.
