A piaci kínálat belépett abba a fázisba, hogy nem azt kell eldönteni, mit hozzunk, hanem inkább azt, hogy mit nem tudunk már elhozni. Összefutottam egy idei vékony levelű lapos káposztával, amiből biztosan összejött volna egy kovászos káposzta, de ottmaradt. Így is a zöldbab fele (nem a képen látható három cerka fele) kovászolásra került. A jalapeño nem csíp. Egyáltalán nem. A legutóbb vásárolt jalapeñok egyike sem csípett. Ezen felbátorodva vettem ismét. Egyszeri mintavételezéssel mondhatom, ezek sem csípnek. A virágos bozót a kép közepén oregáno, jobbra egy nagy kupac bazsalikom látható. Az oregánó íze alaposan koncentrálódhatott a legutóbbi száraz időszak alatt. Igazán erős ízű, kiválós szárítmány alapanyag. A bazsalikommal peszto készült az óriás paradicsomok mellé. A meggy már a fán aszalódásnak indulhatott, ami jelen esetben még előny is lehet. A kukorica, mángold, padlizsán a szokásos besztbáj körébe tartozik.

A lőrinci piacon nemrég nyílt halsütő, ahol frissen, rendelésre sütik a hekket, édesvízi sügért, pisztrángot, tőkehalat, keszeget, harcsatepertőt, krumplit, édesburgonyát. Sügér-tőkehal fish&chipszet próbáltunk. Teljesen rendben van a hártyavékony bundával, a sült krumplival, a remulád szósszal. A sügérnél felfedezhető az a tiszta édesvízi halíz, amiért szerethető. Wolton és Netpincéren Lőrinci Halsütöde néven keressétek! (Jelenleg sügér helyett süllő szerepel az étlapon. Azzal talán még jobban jártunk volna.) A piac nyitvatartási rendje szerint üzemel. Figyeljétek a nyitvatartási időt!

Csendélet savanyúságokkal. Várom, hogy hűljön a kovászos zöldbab sós leve és a cukkinis-hagymás-paprikás savanyúság ecetes-fűszeres-kapros pácleve.