Cukorral, fűszerekkel, és borral egész jó kompótokat lehet kihozni; ezt tudjuk. A tipikus kompótnak való gyümölcs kemény, kissé éretlen. Ezért kell a cukor, fűszerek, és a bor. Innen már csak egy ugrás a párolt, mázas, glasszírozott füge. A füge ugyan érett volt, de mivel bírja a lassan párolást, ezért ideális arra, hogy első körben kompótnak készítsük, majd bevonjuk a sziruposra sűrített kompót-főzőlével. Meg aztán milyen mutatós így, csónaklakkal bevonva.

A fügék párolásához válasszunk akkora lábast, amiben a fügék egy rétegben pont elférnek. Hat nagy fügét leraktam a lábasba, majd tíz dekagramm cukrot szórtam rá. A lábasba került egy hat centis fahéjrúd, két szem ánizs, egy közepes darab szerecsendió-virág, három szem zöld kardamom és négy szem szegfűszeg. Felöntöttem két deci mavrodaphne-vel (görög mazsolabor) és annyi vízzel, amivel a főzőlé a fügék kétharmadáig ér.

Nagy lángon gyöngyözésig melegítettem, majd lefedve kis lángon, tíz percenként forgatva addig pároltam, míg a főzőlé már csak a fügék egyharmadáig ért. A fügéket félreraktam, a főzőléből kiszedegettem a fűszereket, majd a főzőlevet kis lángon folyósabb sziruposra sűrítettem. A fügéket visszarámoltam, majd óvatosan forgatva, a szirupot a gyümölcsökre kanalazva főztem tovább. Akkor van kész, ha a főzőlé már erősen ragacsos-szirupos. Közben egy serpenyőben kevés olajon magokat (mogyoró, mandula, kesudió) pirítottam. Tálaláshoz tejszínhabot vertem porcukorral.

A recept jól működhet szilvával, birssel. Kevesebb cukorral, sóval és sherry- vagy almaecettel kitűnő lilahagyma-köret készülhet disznósült, vagy kacsa-liba mellé.