Reggel cidri van, este korábban sötétedik. A telepi almafa lombja itt-ott sárgul, vörösödik. Ez a zsigerekben megmozdít valamit. Tartalmas egytálételekre jelentkezik ösztönös inger. Sült bab. Korábban nehezen képzeltem volna el azt a húsmentes sült babot, amihez ne kívánkozna egy rágcsálnivaló kolbász a jobb kézbe, vagy olvadó szalonnaszelet a tetejére. Vagy az, hogy ne tekintenék köretként rá. Mert hát a babok közé érdemes füstölt húst szórni, pecsenyelevet löttyinteni, kolbászkarikákat dugdosni, vagy oldalast süllyeszteni. A legtöbb sült bab így is készül.
A recept elnevezésével megint agyaltam. Egyfajta görög sült bab és a makedón tavce gravce gyermeke, és annyira balkáni, hogy a bogyó spanyol, meg az olaj is. Ez az ízén azonban nem érződik, szóval balkáni lett és kész.

Összetevők:

• fél kiló főtt fehér bab, jelen esetben cannellini
• tizenhat dekagramm, vagy négy apró tisztított lilahagyma
• négyszázötven gramm hámozott főzőparadicsom: a képen lucullus, vagy San Marzano
• három evőkanál ajvár: ez a bolti van olyan jó, hogy elvegye a kedvem a házi ajvár készítésétől. Paprikát hámozni kicsit szívás.
• a képen látható mennyiségű borsikafű, alias csombor: oregánóba hajlik, meg majorannás is, de mindenképpen erős ízű fűszer. Bánjunk csínján vele! Megkaptam kritikának, hogy sokkal kevesebb is elég lett volna.
• egy evőkanál gránátalmaszirup, vagy szirupos balzsamecet. Kérdés, hogy a nyavalyába kerül ez ide? Nos, a paradicsomos ételek gyakori hibája, hogy egyhangúan savanyúak. Ennek a veszélye akkor is fennáll, ha olyan gyengén savas fajtáról is van szó, mint amit használtam. A gránátalmaszirup és a balzsamecet elmélyítik a mártás ízét, és a gyümölcsös édességükkel kompenzálják a túlzott savasságot. Ezúttal a gránátalmaszirupot választottam.
• pár szem aszalt fekete olajbogyó: ez sokban hozzájárul, hogy teljes a sült bab. Ez amolyan virtuális kolbászkarika, ami nélkül már a köret keretei közé csúszna a fogás. Nem lehet zölddel, vagy akármilyen feketével helyettesíteni.
• Olívaolaj a hagyma pirításához, és tálaláshoz. Ha van rá lehetőség, célszerű a pirításhoz egyszerűbb, "főzőolajat" használni, míg a tálalásra tartogatni a komolyabb füves ízű olajat.

Irtó egyszerű, mosogatni is alig kell utána. Két evőkanál olívaolajon közepes lángon megpirítottam a viszonylag vastagra szelt lilahagymát. A paradicsomot megszabadítottam a magoktól, majd felkockáztam. Hozzáadtam a hagymához, a babbal, az ajvárral, a gránátalmasziruppal, és a borsikafűvel együtt. Megsóztam. Felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje. Óvatosan összekevertem, vigyázva, hogy a bab ne törjön össze. Közepes lángon bugyogásig melegítettem, majd kis lángon folytattam. Ne hagyjuk intenzíven bugyogni, ismét csak a bab miatt. Azért a lábasban készítésnek is megvannak a maga határai. Mikor már kezdett leragadni a bab, átöntöttem egy kerámia sütőtálba. A lábas közbeiktatásával így is nyertünk legalább egy órát. Néha meg-megforgatva hagytam lassan bugyogni. A kis sütőmben a felső fűtőbetét szalamanderként funkciónál. Akinek van a sütőjében grillfokozat, használja bátran. Míg besűrűsödött a mártás, és a bab is felvette az ízesítést, a sült bab teteje szépen megpirult.
Tálalásnál intenzív ízű füves olívaolajjal locsoltam meg. A tetejére raktam pár szem olajbogyót, és kevés borsikafüvet szórtam rá. A kritikusomnak enélkül is sok volt a borsikafűből. El lehet játszani azzal, hogy az olívaolajat már az elejétől pirított dióolajra cseréljük, vagy a locsolásnál ízesített, például citromos olívaolajat használunk. Természetesen kovászos kenyérrel célszerű tunkolni, és a tálat kitörölni.