Mondhatnám, hogy magyar-thai fúziós fogás, de mikor elsőre átgondoltam a receptet, inkább óriási zagyvaságnak tűnt. Az más kérdés, hogy végül oltári finom lett. Elmondom, mi a rendszere a fogásnak, akkor kivilágosodik minden.

Az alapprobléma az, hogy a kelkáposztát és a sültkolbászt akartam párosítani, de nem ám valami rettenetesen nehéz fogásban. Azt már tapasztalatból tudom, hogy a kelkáposzta jó citromnáddal, meg fokhagymával. A fokhagyma mellé jó a gyömbér, és innem már csak egy ugrás valamelyik thai currypaszta. Amilyen curry pasztákat eddig sikerült beszereznem, mindegyikkel ráfaragtam. Szeretem a csípőset, de ami sok, az sok. Távol-Keleten egész más nagyságrendben mérik a csípősséget, mint minálunk. Emiatt minimális kész curry pasztával tudok csak dolgozni, viszont ez esetben a chilin kívül a többi fűszert jobban ki akartam érezni. Kigondoltam a receptet, aztán csak ki kellett várni a megfelelő alkalmat, amikor a friss, egzotikus hozzávalókat be tudtam szerezni hozzá egy belvárosi beszerzőkörút keretében.

Összetevők:

• új kelkáposzta, de az érett őszivel is érdemes szezonban megpróbálni
• csípős sütni való kolbász: a benne lévő csípős paprika helyettesíti a chilit, amit a curry pasztákba tenni szokás.
• rizstészta
• salottahagyma, vagy mogyoróhagyma: édesebb, mint a vöröshagyma, és itt erre van szükség.
• galangál: hasonlít megjelenésre a gyömbérre, de az íze más, körülírni nem tudom, tessék kipróbálni!
• gyömbér
• fokhagyma
• római kömény
• lime
• citromnád: nagyon jó többféle kelkáposztás ételhez is, sokat könnyít a rakottkelen is.
• szójaszósz
• halszósz

Megsütöttem a kolbászokat a serpenyőmben. A kisült zsírból annyit hagytam az edényben, ami pirításhoz feltétlenül szükséges. A kolbászokat félreraktam. Megtisztítottam és felaprítottam a salottát, a citromnádat, a gyömbért és a fokhagymát. A galangált megtisztítottam és lereszeltem. Felaprítani nem érdemes, mert keményebb mint a torma. Kolbászzsíron lepirítottam a fűszereket és a fokhagymát, salottát; a római köményt a pirítás legvégén tettem bele, nehogy megégjen. Belekevertem egy-egy evőkanál szójaszószt, és halszószt. Közben vizet forraltam, majd beáztattam a rizstésztát. Egy másik edényben blansíroztam a nagyobb darabokra vágott kelkáposztát öt-hét percig. Először a külső leveleket tettem a forró vízbe, majd őket két perccel követték a belsők. Amint elkészült, leszűrtem, majd a melegen tartott fűszeralapba forgattam. Amint a tészta megpuhult beleforgattam azt is. Végül limelevet facsartam rá.

Tálalásnál kevés kolbászzsírt csepegtettem a tetejére. Meglepően könnyű és friss ízű, annak ellenére, hogy kolbász és kelkáposzta van benne. Elég primitív és közönséges ételnek néz ki, de az ízélmény erre erősen rácáfol.