A reklámok által lefestett igen népszerű idilli kép, hogy szombat délelőtt sokáig alszik a család, a kutya beugrik az ágyba, aztán a szobába beszűrődő napsütésben a gyerekek ugrálnak az ágyon. Másik tévécsatornán a nyári napsütés már a piacon ér minket. Mindenütt friss cseresznye, nénik, meg bácsik, helyi termelők, helyi friss alapanyagok, blabla...

Egyrészt a legtöbb piacozás nem egészen így néz ki, másrészt a kutya sem fog csak azért korán kelni szombaton, hogy helyi termelőtől helyi alapanyagot vásároljon. A legtöbb ember önző módon azért jár piacra, mert jobb ár/érték aránnyal tud vásárolni egy sokkal bővebb kínálatból, mint amit bármelyik kereskedelmi lánc nyújtani tud.

Nem akarom bántani a multikat: az, hogy a friss élelmiszerkínálatuk gyenge, az nem a hibájuk, hanem a tulajdonságuk. Egyszerűen úgy nyúlik az ellátási lánc, mint a rétestészta. Ennek egyik végén egy kiherélt termelő, a másikon az éretlen sárgabarack. Cserébe működik a rendszer. Ráadásul a hideg időben elég nagy eséllyel kapunk jó minőségű szezonális zöldséget a multiban, hiszen a betárolt zöldségek jól bírják a szállítást, tárolást. A kofáknál viszont könnyen lehet, hogy a megvásárolt spenót négy órával korábban még lábon várta a napfelkeltét, amitől utánozhatatlanul friss az íze.

A legtöbbször nálunk a piacozás úgy kezdődik, hogy szombaton reggel hat körül felkelünk. Ilyenkor az év jelentős részében nincs beszűrődő napsütés, viszont irtó hideg, vagy legalább hűvös van. Muszáj időben menni, mert a válogatós népség (amilyen én is vagyok) "korán" jár piacra, hogy a lehető legszélesebb kínálatból választhasson. Mi általában fél nyolc körül szoktunk kiérni a piacra, sokan már hazafelé indulnak akkor. A mi piacunk kofás része elviekben kettőig van nyitva szombaton, viszont értelemszerűen a nyitástól folyamatosan szűkülő kínálattal. Ha az ember nem krumplit, vagy hagymát akar venni, nem éri meg dél körül menni. Két hete csülköt akartam venni, de háromnegyed nyolcra már elfogyott a két megbízható hentesnél.

A henteseknél olyan választék van különböző húsrészekből, amit egy szupermarkettől, hipermarkettől nem lehet elvárni. Például karajból van csontos, kicsontozott, bőrös, nem bőrös. Van fiatal állatból, kevés zsírral, rózsaszín hússal, vagy hizlalt állatból sötétebb hússal, több zsírral. A nálunk elterjedt módon bontanak disznóhúst, de mindig vannak a szokásostól eltérően bontott részek. Ezek általában nagyobb húsdarabok. Ilyenből sütöttem a porchettát is. Egy darabban volt a dagadó a császárhússal, a bordákkal, és a szegy alsó részével. Lehet kapni ipari csirkét, tanyasit, beregit. Tartanak tyúkot, és kakast is. Van még halas-vadas, meg pulykás is. Kezdő piacra járóként kissé tartottam a hentesektől. Például nem nagyon tudtam, melyik részt kérjem a pörköltbe. Ez az aggodalom teljesen felesleges. Aki nem mozog otthonosan a húsfélék kínálatában, az el szokta mondani a hentesnek, hogy milyen ételt akar készíteni. Ennek megfelelően együtt kiválasztják a hentessel, melyik darab a legjobb a célra. Ilyenkor persze már toporognak, morognak a sorban állók, de ezzel nem kell törődni: elvégre a piacon vagyunk.

A számomra legkedvesebb rész mégis a kofás rész, ahol zöldségeket, gyümölcsöket kapni. Ezekre a terményekre koncentrál a "mi van a kosaramban" rovat is. Olyan sok kereskedő, termelő van kinn, hogy az elvárható kínálat mellett mindig van valami különlegesség is. A különleges, vagy kiemelkedő ár/érték arányú cuccok mindig a kistermelőnél vannak. Ha akarom támogatni a helyi kistermelőt, ha nem, akkor is vásárolok nála, mert olyan az áruja. A világ végéről meg nem éri meg eljönnie a pár kosár spenóttal, tormával, paradicsommal, tehát még azt is bátran feltételezhetem, hogy helyi az alapanyag. Aki meg hibás áruval jön, vagy magasabb árakat szab, az úgyis kikopik. Aki pedig lista alapján vásárol, az meg nagy eséllyel össze tud szedni mindent egy kereskedő zöldségesnél egy sorbaállással. Persze náluk is a szezonálisat érdemes választani, hiszen a minőségük szezonban a legjobb, a legalacsonyabb ár mellett.

Amúgy meg kissé olyan a piac, mint egy kifordított hipermarket. Van virágos, felvágottos, "sarki fűszeres", ruhás, dísztárgyas, kiskocsma, lángosos, sütöde, kifőzde, sajtos, süteményes, pék, savanyúságos, sonkás, halas-vadas, könyves, vegyi árus, kutyakajás. Ezek után nem árulok el titkot azzal, ha tisztázom: ez egy nagy budapesti piac. Na nem az a fajta, ahova turisták járnak, még nem is divatos. A megjelenés viszont nagyon fontos itt is. Nem árt, ha az ember nem néz ki pénzesnek, mert ahol nincs ártábla, ott bizony előfordulhat, hogy pofára megy az árazás. Meg aztán biztos összekoszolja magát az ember valahogy. Vagy lehet, hogy csak én vagyok ilyen malac?
Most szombaton is ott leszünk a piacra tartó buszon az idősekkel együtt. Az egyik papónak a buszon biztos pálinkaszaga lesz már reggel hétkor. A nénik némelyike lökdös, furakszik, de kit izgat, a piacra járás ilyen.