Ismét tavasz, ismét tavaszi bárány, marokkói konyha, ismét báránytazsin. Hogy kerül már megint elő a marokkói konyha a szárított gyümölcseivel? A tavaszi bárányhoz néha csak akkor fér hozzá az ember, mikor a tavalyi betárolt zöldségek reménytelen állapotban vannak, az ideiek választéka pedig még szűk. A tavalyi nyár kedvezett a sárgabaracknak, ezért sok szárított áll belőle rendelkezésre. Hozzá illik a mandula, és természetesen a fahéjas cukor. Báránnyal egyedülálló párosítás, ami egyébként a báránytazsin hazájában hagyományos. A házi szárított sárgabarack értelemszerűen nincs telenyomva cukorral, emiatt az önmagában elég savanyú. Nem volt olyan édes, mint a lekvárnak való, de azt nem is lehetett volna aszalni. Tehát itt elkél az édesítés, másrészt a mandulának szinte elválaszthatatlan társa a fahéjas cukor.
Fél bárányt vettem, amit felbontottam. Igyekeztem minél több felhasználási módot bemutatni, így ide csak egy lapocka jutott. Két személyre pont elég, viszont az apró lapocka elveszne a kerámiatálamban. Emiatt "zsákos tazsin" készült, pontosabban marokkói szuvidált báránylapocka.
Tavaly jól telepakoltam ízesítőkkel a báránytazsint, ami igen jó eredményt adott. Idén kevesebb ízesítővel próbáltam, hogy azok saját íze domináljon.

Összetevők szuvidáláshoz:

• egy csontos báránylapocka: körülbelül negyven dekagramm.
• hat szem aszalt sárgabarack
• fél deci barackpálinka
• egy evőkanál cukor
• egy teáskanál só
• öt dekagramm, vagy egy kisebb hagyma
• egy gerezd fokhagyma
• öt gramm gyömbér
• egy dekagramm vaj

A sárgabarackot egy kis lábasban felmelegítettem a barackpálinkával együtt. Állni hagytam húsz percet. Ezalatt a barack felszívta a pálinkát. Megtisztítottam a zöldségeket. Egy serpenyőben vajat hevítettem. Ezen körbepirítottam a lapockát, majd a felszelt hagymát. Ezután minden összetevőt vákuum-csomagoltam. A vákuum-csomagolás abból a szempontból is praktikus, hogy aznap el lehet készíteni vízfürdőben, majd jeges vízben kihűteni, másnap felmelegítve tálalni. Ez az én esetemben különösen jól jött, hiszen a fél bárány nem egy nap alatt fogyott el nekünk. A befőzőautomatámban hőkezeltem hatvannyolc fokon tizennyolc órán keresztül. Vastag fedeles kerámiatálban is meg lehet sütni százötven fokos sütőben - nyilván a zacskó nélkül.

A tazsinhoz egyszerű piláf módra párolt rizst és fahéjas mandulát készítettem. Egy csésze hosszú szemű rizst alaposan megmostam, majd megszárítottam. Közben blansíroztam tíz dekagramm mandulát, majd mindegyiket kinyomtam a héjából. Egy serpenyőben megpirítottam, miközben egy másik serpenyőben szirupot készítettem öt dekagramm cukorral és másfél evőkanál vízzel. Amint elkezdett a forró szirup színe barnába hajolni, beleborítottam a mandulát, és alaposan átforgattam. Amint ismét barnulni kezdett a cukor, hozzáadtam egy teáskanál porcukorral elkevert egy kávéskanál őrölt fahéjat. A fahéjat nem lehet az elején hozzáadni, mert könnyen megég. Gyorsan átforgattam, majd egy kiolajozott sütőlapra öntöttem úgy, hogy lehetőleg a mandulák ne ragadjanak össze. Megszórtam további fahéjas cukorral.

Egy dekagramm vajon üvegesre készítettem a rizst, majd felöntöttem másfél csésze vízzel, megsóztam. Lefedve pároltam nagy lángon, majd amint felforrt, lehúztam a tűzről, állni hagytam. Közben felbontottam a bárány csomagját, a húst kicsontoztam. Látszik milyen omlós, ugyanakkor szaftos is a húsa. A tányérokra tettem a rizsből, erre osztottam el a húst, a barackokat és a szaftot. Végül az egészet megszórtam a fahéjas mandulával, illetve további fahéjas cukorral.