Megjelent az újkrumpli és a spárga, de még arany árban kaphatóak. Az új káposztához most már elég barátságos áron hozzájutni, ezért került végre a kosárba. Ma alkonyatkor már a saját petúniánkat fogjuk szagolni. A sötét, indigós színű petúniát elsősorban az illata miatt vesszük, neki a legerősebb. Még őrzök egy betárolt kelkáposztát a hűtőben, aminek a végére pontot teszek az öreg krumplival és a virslivel - frankfurti leves formájában. Ahogy egyre több idei zöldség lesz, apránként kikopnak a tavalyi termények. A palántásoknál sokáig szemeztem a rebarbarákkal, de azokat talán mégsem kéne megenni. Talán a jövő héten már lesz friss fogyasztásra szánt is.