Mindig is utáltam a rukkolát. Legutóbb - azt hiszem - három éve próbálkoztam vele. Talán majd most megszeretem!

A képen egyszerre van cseresznye és meggy. Találós kérdés: melyik, melyik? A fekete cseresznyét nagyon keresni kellett, tavaly ez nem így volt. A cseresznyéből tejespite készül. Nem biztos, hogy a kifejezés átadja, de clafoutis-ról van szó. Egymás közt klafütyinek hívjuk, így készül.

A meggyel meggyes rétest készítek. Ismét elsütöm a tavaly megismert trükköt. Nem vacakolok grízzel, zselatinnal, vattával, meg ki tudja mi mindennel, hogy ne ázzon el a rétes. A dió nem szívja fel a friss meggylevet, hiába van finomra darálva. Megmosva, kimagozva megaszalom kissé a meggyet, aztán már bátran töltöm a rétesbe. Nem folyik, nem csöpög, nem áztatja el a tésztát, még sincs ízetlen ballaszttal feltöltve a sütemény. Igaz, nem is lehet akkora mennyiséget sütni, mint a grízes verzióval. Nem muszáj kapufára játszani. Ízesítésnek fahéjat és lágy barna cukrot használok. A végeredményre ráfér a porcukor szórás.

Na! Ugyan mire kell nekem a zöldbab leginkább? Itt nizzai salátára megy a játék. A kígyóuborkából uborkasaláta, a másikból kovászos uborka készül.