Úgy sikerült fejtőbabot venni, hogy hát két helyen volt kevéske, ugyanolyan gyatra, én meg nagyon szeretem a fejtettbablevest. Így alakult, hogy egy helyre került a pergamenes kopogós szemű, meg az olyan, amiben miniatűr halványzöld babszemek figyeltek a vastag, lédús hüvelyben. A jóravalóknak egy részét is megszívogatták a poloskák. Mindegyiknek egyenként a jóédes... A paradicsomot még nem untuk el. Az előző tétel húsparadicsomból - ez a hosszúkás, talán San Marzano a képen - szikkasztott paradicsom készült, de ebből a mostaniból szárított lesz, olajban eltéve. Ez nem lesz kopogós, hanem szoftos, így hőkezelni is kell majd. Persze kap egy kis sót is, oregánót, talán cukrot, meg olívaolajat. Én ezeket az édes fehér paprikákat nem tartom sokra, de hát csak veszek a paprikás tojásba, mert hát mégis csak ez kell bele. Lecsóba inkább bogyiszlói (ere, csumája, magja a szemétre), meg a kápiából egy-egy. Már elkezdtek szállingózni a chilik, a savanyúságnak való paprikák, patisszonok, bébicukkinik. Már lehet elrakosgatni télire, őszire, tavaszira.