Aki szokta nézegetni a "mi van a kosaramban" rovatot a blogomon, annak teljesen világos, hogy az utóbbi hetekben bőven raktam el savanyúságot télire. Nem készítek sokfélét a hagyományos savanyúságok közül, da abból a pár féléből viszonylag sokat. Nem mondom, nehéz hazahordani a rengeteg zöldséget, de jó erőben vagyok, a cipekedés nem gond. Nehéz lesikálni az uborkákat egyenként, de tíz kiló uborkát lesikáltam körülbelül egy óra alatt. A paprikával nincs ennyi gond, nem kell lekefélni. Összességében minidig elégedett vagyok a végeredménnyel. A savanyúságom minősége kiszámítható. A zöldségeket magam veszem hozzá, a páclevet magam készítem, magam tartósítom. Tudom, mi van benne, miből készül, és a háztartásokban elérhető legjobb technológiával tartósítom. Akinek van jó savanyúságosa az örüljön, vigyázzon rá, vásároljon rendszeresen, hogy sokáig talpon maradjon!
Akinek ezek egyike se jön össze, az választhat. Vagy megveszi a nagy márkát, és mélyen a zsebébe nyúl, vagy elkezd a zavarosban halászni az olcsóbb szegmensben. A nagy savanyúságos márka jó apró csemege uborkát gyárt; olyan hogy megszólal. Szerintem kicsit édesebb, mint kéne, és nem elég fűszeres, de ez már szőrszálhasogatás. Akinél annyi csemege uborka fogy a hideg időben, mint nálunk, annak egy héten legalább hatszáz-hétszáz forintért kell a márkás csemege uborkából vásárolnia. Ha paprikás krumpli, rakott krumpli, vagy riszeshús készül, lehet a duplájával számolni. Tessék kiszámolni, hogy szeptember végétől április közepéig milyen értékben pusztítanánk el csemege uborkát a márkás fajtából! Azért a csemege uborkát hozom föl, mert ebből fogy a legtöbb. De ezen felül még fogy rengeteg savanyított paprika a legkülönfélébb változatokból, ami már néha az ínyenc kategóriát súrolja ár tekintetében. Ennyit nem akarok erre költeni!
A másik alternatíva nem kíván ekkora anyagi ráfordítást, viszont a minősége kiszámíthatatlan. Gyakran a rettenetes és az elmegy között lehet választani. Olyan összetevő listákat láttam már savanyúságok üvegén, hogy az elképesztő. A legkülönfélébb édesítőszerek, színezék (minek?), fűszerek mellett csemege uborka aroma(?). Az édesítőszerek között a cukor a legjobb eset, a mesterséges édesítőszereknek mellékíze van, ami nem való savanyúságba. Számomra egyébként túlzottan édes szinte mindegyik. Általában az édes savanyú ízen kívül más íze nincs a kommersz üveges uborkáknak. Én szeretem azt, mikor átjön a kapor, a koriadermag íze.

A piacos kimért verziónál nagyobb az esély a sikerre. Számos savanyúságos tisztességes munkát végez. Ahol sokan vásárolnak, ott gyorsan forog az áru. Nincs túlpuhult, elízetlenedett tétel. Ami buktató szokott lenni, az a mesterséges édesítőszer, és a gyenge fűszerezés. A jó minőségű termékeknél pedig ugyanúgy a magasabb ár jön elő. Nincs mese, a minőségért meg kell fizetni; vagy pénzzel, vagy munkával, ahogy én is teszem.

Bemutatom, hogyan készítem el én a csemege uborkámat.

Összetevők a pácléhez:

• négy liter víz
• hat teáskanál korinadermag
• hat teáskanál mustármag
• három teáskanál egyész fekete bors
• tizenkét babérlevél
• két nagy csomag száras kapor
• négy evőkanál asztali só, vagy tengeri só. Hozzáadott jódot ne tartalmazzon, az puhítja a zöldséget!
• három deciliter tíz százalékos ecet: kísérleteztem fehérborecettel, és almaecettel is, de nem vált be nekem egyik sem.

Felforraltam a vizet. A kaprot apróbb darabokra vágtam, az aromájának jobb kioldódásáért. A fűszerekkel és a sóval a vízbe kevertem. Lefedtem, tíz percig forraltam. Körülbelül három óra múlva leszűrtem a páclevet, hozzáadtam az ecetet. Ennyi ecet és ilyen sok kapor mellet szerintem nincs szükség cukorra. Aki akar, rakjon bele ízlése szerint! Az uborkákat egyenkét lekeféltem. A rajta lévő apró tüskék között rengeteg por és virágpor képes megülni, ami nem kell a savanyúságba. Esetleg a szavatossági időt is csökkentheti a szennyeződés. Az uborkákat szorosan leraktam a tiszta üvegekbe. A tetejét úgy kell megpakolni, hogy pár uborka az üveg nyaka alá szoruljon. Így nem fog felúszni egyik sem, nem fog megbarnulni az uborka, nem lyukad ki, rozsdásodik be a tető. Akinek volt olyan szerencséje, hogy nagyon apró szemű uborkát vett, vagy termesztett, az használjon savanyúság leszorítót! Csemege uborkának szánt uborkából a kisebb mindig jobb. Minden uborkát éretlenül fogyasztunk, nem kell megvárni, hogy nagyra megnőjön. Felöntöttem a kihűlt páclével úgy, hogy elfedje az uborkákat. Ráraktam a tetőket, a befőzőautomatámban hőkezeltem harminc percig nyolcvanöt fokon. Az uborka a hőkezelés ellenére megőrzi a roppanósságát, és nem kell bele mesterséges tartósítószer. A kihűlt üvegeket két hétig kell érlelni felbontás előtt. A paprikákra gyömöszölési stratégia, hogy a hegyes paprikákat szétválasztom aszerint, hogy egyenesek, vagy görbék. Több fér el egy üvegben, ha csak egyenes, vagy csak görbe paprika van benne. Ha szép a cseresznyepaprika szára, érdemes rajtahagyni. Sokkal gusztább így, és van praktikus fogantyúja minden darabnak.
Csemege uborkából és savanyított paprikából fogy a legtöbb, de még elég sokféle savanyúságot készítek. Tavasszal rebarbarát savanyítok, nyáron kovászos uborkát, egrest, majd lilahagymát. Ősszel csemege uborkát, paprikát, csalamádét. Öblösebb paprikákat kivájva is savanyítok, hogy majd valamilyen sajtkrémmel megtöltsem. A hideg idő beálltával készítek kimcsit, csemege céklasalátát, savanyított fekete retket. Természetesen savanyítok fehér káposztát, és káposztafejet a karácsonyi töltött káposztához. Ha sikerül nagyobb mennyiségben laskagombát szednem, azt is marinálom. Készül pácolt gyömbér is. A felsoroltak egy része kereskedelmi forgalomban nem is kapható, vagy nem ebben a formában. Idén nem készült almapaprika, mert már nem tudtam volna elrakni a kamrában. Nem is biztos, hogy lesz rá szükség. A dinnyét nem szeretem, a patisszonból pedig nem kaptam elég aprókat.

Ki tudja még mi jön össze? A múltkor szép pagodakarfiolt láttam a közeli multiban. Maradt még annyi páclevem a legutóbbi eltevésből, hogy belerakjam. Nemrég vettem török üveges savanyított tarlórépát. Kíváncsi vagyok rá.