A tegnapi erdei séta elég jó eredménnyel zárult. Egyrészt reggel még volt szerencsénk a néha előbukkanó napsütésben sétálni, másrészt nem áztunk meg. De nem ez a lényeg itt a blogon, hanem az, hogy miket szedtünk. Az egyik késő ősszel laskagombát termő fa tövében salátaboglárka telepet találtunk, ami újdonság ezen a gyűjtőúton.

A vadturbolya hatalmas foltokban indult növekedésnek, már lehet belőle szedni értékelhető ízűt, méretűt. Nem messze tőlük már van szedhető vadsnidling is. A hidegebb helyeken a levelük még kékes, ami télen normális, viszont azok íze nem valami jó, a levelek szívósabbak is. Tavaszi időben a legjobbak, mikor hosszú és zsenge leveleket hoznak. Tavaly annyira bevált a velük készült pestó, hogy idén is azt készítek.

Az egyik bodzás bozótos szélén találtunk osztrák, vagy piros csészegombát is. Ehetőek, de ízetlenek, díszítésnek viszont kiváló lehet, mindenesetre maradtak a helyükön.

Ugyanitt megvizsgáltam a vadpóré termőhelyeket, van -e már valami. Bizony kihajtott a vadpóré is. Aprók és jelentéktelenek még, de tavasz végére, nyár elejére már szedhető lesz.